Levelezőn tanulok - családos vagyok

Nincs időm semmire sem. Eljárok tanulni ide, eljárok tanulni oda, közben még a kresz vizsgára is fel kellett készülnöm, merthogy végre volt pénz és kis szabadidő ebbe is belekezdeni.

Gyakorlatilag folyamatosan tanulok valamit minden kis szabadidőmben - ez lekorlátozódik az utazásaimra. Ami időt itthon töltök, az a családé. Mellettük egyelőre, ha akarnám sem lenne időm másra. Itthon is el vagyok csúszva egy csomó dologgal, mert ahogy  beköszöntött az ovis idény, valamint az ősz, a gyerekeim sorra dőltek ki.

Szép félévnek nézek elébe. És bár eddig nem dolgoztam aktívan, mivel a szülési szabijaim töltöttem, jövő héttől újra munkába állok. A gyerekeket is csak reggel 6kor és este fél 6-tól fogom látni...

Ebben a félévben a Corvinuson 4 beadandóm lesz, ez könnyebbség lesz az előző félévhez képest, azonban lesz - ha jól emlékszem - 2 alapvizsgám (ez a mindenkori tárgy összes leadott félévéből való felkészülést jelenti) és egy nagyon fontos vizsga.

A másik egyetemen "majdhogynem" könnyebb, végülis csak szakdogát kellene írni... meg ide-oda menni gyakorlatokra, amiket szerintem esélyem sem lesz ebben a félévben teljesíteni, tehát úgy látom jövőre újra fel kell vennem a tárgyakat.

Azért kétségbe nem esem, mert annak ad1 semmi értelme, ad2 akkor biztos nem sikerül semmi sem, amit elterveztem.

Az elmúlt 6 év alatt hozzá kellett szoknom, hogy amit előre eltervezek az élet - azaz 3 apróság folyton átírja. Így az A terveken felül szoktam csinálni B, C, D terveket, és készen állok bevenni a "lesz@rom tablettát" a legkilátástalanabb helyzetekben.

Így készülök erre a félévre :)

Azért még leírom, hogy (ha emlékem nem csal) szeptember 5-én nagy közdelem vette kezdetét a reggeli órákban, mivel elindult a tárgyfelvétel. Csakhogy ilyenkor nem is a kötelező tárgyakért megy a verseny, hanem a szabadon választhatókért. Mert ne gondold ám, kedves olvasóm, hogy a többszáz diákra tekintettel nagy létszámmal felvehető tárgyakat indítanak....áááá, nem. Jó esetben 100 férőhelyes a tárgy (volt 2 ilyen...), rosszabb esetben 20. Ha nem ülsz pontban 7-kor a géped előtt (de ez nem is 7, hisz akkor már nem lehet belépni a rendszerbe, hanem inkább fél 7 vagy 6...és közben aktívnak is kell lenned, különben kidob a rendszer), akkor szinte semmi esélyed a kiválasztott tárgyra - de még a szükségből felvett tárgyra sem.

Mivel annyi emberség volt az Egyetemben, hogy előre a nyáron fellőtték az órarendünket, én már augusztus utolsó heteiben az órarendem készítettem. Mivel tárgyütközésem nem lehet sem ezen az Egyetemen (bár a nappalisoknál ezt kökeményen veszik, minket, levelezősöket csak figyelmeztet a rendszer), sem a másikkal. Azért voltak olyan mókásak a Corvinuson, hogy még az utolsó napokban változtattak az időpontokon, sőt még menet közben is módosultak az időpontok.

Amennyiben lehetőséged van, készíts előre órarendet. Így látod, hogy mikor kell bejárnod, melyik csoportra jelentkezz be, ha van ilyen a ti sulitokban, és hogy a kötelező óráiddal nem ütközik -e a kiválasztott választható tárgy időpontja.

Írnom kellene a blogot, de jelenleg nincs időm rá. De szép lassan folytatom.

Immán párhuzamosan két egyetemre játok, meg egy szám.tech papírt is meg kell szereznem a munkámhoz, szóval van dolgom bőven...

Gyermekeim még bölcsibe és oviba járnak, de azért már ki-ki maradoznak néhány napra ilyen-olyan betegségek miatt. Ősz közepétől dolgozom is 8 órában. Izgi lesz ez az év.

Vizsgatemető buli tartottunk. Tegnap. Igaz, étteremben, de olyan szuper jól éreztük magunkat, hogy végigröhögtük az egész estét.

Videó, vers, fotók is megörökítették az emléket, de biztos vagyok benne, h ezt amúgy sem felejtjük el sosem!

Természetesen képet nem teszek fel, de javaslom más levelezősöknek is egy csoport kialakítását, mert nem csak a vizsgák és a félév során segíthetik egymást, de közösséggé is formálódhatnak általa.

Másodévesek lettünk!

Kicsit lemaradtam az "ismeretek" átadásával, a vizsgaidőszak vége húzós volt.

De sikerült: én:vizsgák 13:13

Ez a tárgy a II. és III. ugyanilyen elmés elnevezésű tárgyak előfeltétele... Amúgy érdekes, vezetési elméleteket, ismereteket, tudományos módszereket ismertet - most mg általánosságban.

Vizsga: nem gáz, tudni kell hozzá a kb 400 oldalas közepes méretű könyvet, igaz-hamis válaszokra kell karikázni, majd két kifejtős. Az egyikre mai napig nem találtam meg a választ a könyvben....de biztos én vagyok link, és valahol rejtett szövegként benne van.

Mellesleg élvezetesek voltak az órák, nem úntam, a tanárnő is végtelenül kedves és jóindulatú.

Látjuk a célvonalat, a hajrában vagyunk, de megfogyott az erőnk és kevés már a szurkoló. Valahogy elkoptak. Eleinte velünk örültek, bátorítottak, szurkoltak, hogy "Igen, menni fog, ne add fel!" "Meg tudod csinálni!" stb.  Úgy tűnik, mostanra ők is belefáradtak, hogy mi, "sportolók" csak egy lényeges dologgal foglalkozunk, mást - ami néha sokkal- sokkal fontosabb - pedig elhanyagolunk.

Az elmúlt hétvégén mind mentális, mind fizikai erőszakot kellett magamon alkalmaznom, hogy képes legyek tanulni. Nem azért, mert nem akartam, hanem mert már képtelen voltam. Olvastam a sorokat, tételeket, könyveket, és nem ment be semmi. Persze, sikerült feloldani a gátat, szerencsére.

És hogy a címbeli kérdésre válaszoljak - amit a tegnapi  vizsgámon tett fel nekem a tanár, amelyben összezagyváltam neki, amire emlékeztem, vagy képtelen voltam elmodani -,  NEM, nem mindegy. Én örültem volna a legjobban, ha lett volna lehetőségem nappalira járni, de nem volt. Most a levelezőt nyomom a már ismert háttérrel (család, munka, háztatartás - ami az utóbbi időben elmaradt) és bizony nem olyan eredménnyel, ahogy szeretném. A 3 gyerekemről nem tettem említést a tanárnak, már ezekből a mondatokból is értett, enyhültek a vonásai.... én nem akarom, hogy sajnáljanak a 3 gyerek miatt, akikre amúgy büszke vagyok. Inkább irigyeljenek miatta, mint szánjanak.

Olyan kár, hogy az emberek csak kis része tud belegondolni, -érezni a másik ember életébe. Mennyivel egyszerűbb lenni minden, mert akkor a tanárok is látnák, hogy milyen hatással van a hallgatókra, ha 1 hetes időt adnak egy házi dolgozathoz; ha egy vizsga előtt 3 nappal jön egy üzenet, hogy a vizsga 2 nap múlva lesz mégis; ha megkérdezik, hogy mindegy a jegy? vagy ami rosszabb, még csak nem is érdekli őket...

Akkor látnák, hogy aki vidékről jön egy-egy vizsga miatt, nem mindegy mikor kell, és ha a tanár nem jön be 4 embert levizsgáztatni, akkor a hallgatóknak (annak a 4-nek) elmegy a fél napja... Ha az egy hetes idő a házi dolgozatra kevés, ha napközben dolgozunk, este meg rajtunk - legalábbis a nők 90%-n, mert igen, nincs egyenlőség, még mindig nincs! - a háztartás és a család... És még olyan sok példa van. És nem, nem kell könyörületes elégséges...csak egyenlő félként való kezelés. Nem 18 évesek vagyunk már...

Az kell, hogy megértse azt is az Egyetem, hogy sokan járnak vidékről, nekik nem mindegy, mikor kelnek, mikor jönnek, hányig maradnak...

És az kell, hogy megértsék, hiába van tanulmányi szerződés, ha a főnök behívja az embert dolgozni - tanulás helyett. Még mindig kénytelen bemenni, mert nem védi őt semmi sem, hogy talált indokkal később el ne bocsáthassák. Mindenki helyére több jelentkező is van...

Mi még azért kitartunk, bírjuk, csináljuk, de a szurkolók elfogytak, már csak egymás szurkolói vagyunk. Egyre nehezebben visel el minket a család, a főnök... De kitartás! Már csak néhány vizsga, és így vagy úgy, de vége a vizsgaidőszaknak. És mi azon vagyunk, hogy minden vizsgát letegyünk - néha már mindegy milyen eredménnyel, mert ha nem így gondoljuk, abba már-már bele lehet hülyülni...

A többiekkel való beszélgetésekből is merítve, ki merem állítani, hogy majdnem mindeki most ért el a holtpontra. Ahol úgy érezzük, hogy nincs tovább, nem megy, már semmi sem fér a fejünkbe. Többünk a 12-13 vizsga közül 8-9-10-en átment, de még mindig van. Kinek 2, kinek 3, kinek 4 - mint nekem is. És nem megy. Egyszerűen ülök felette és olvasom az anyagot, de úgy érzem semmi sem marad meg.

Erőszakot kell magamon alkalmazni, hogy egyáltalán tanuljak. Azért kezdek visszarázódni, érzem, hogy kezdek átlendülni. Remélem, a többiek is, mert most már nincs messze a cél - csak úgy tűnik.

Holnap politológia vizsga, időm erre nincs készülni - állítólag nem szeretnek buktatni a vizsgáztató tanárok. Holnap is legyen ilyen kedvük... mivel a legfontosabb vizsgámra készülök. Az már biztos, hogy következő félévben nem a legnehezebbet hagyom a végére!

Fincsi, nagyon fincsi tantárgy. A logika alapfogalmai, -törvényei után, a jogban alkalmazandó logikával foglatoskodtunk. Hiszen mégis mik leszünk mi, ha nagyok leszünk? Elvileg köztisztviselők...persze nem így hívják a diplomát, annak igazgatásszervező megnevezést adják.

Jogalkalmazók. Mi más... nehogy már ne értsünk egy jogszabályt. A tantárgy jó, a vizsga nem éppen egyszerű - merthogy szerintem kevés a leadott óraszám ehhez.

4 A4-es lapnyi (mondjuk ez nem is annyira újdonság, elég sok tárgyból 4 oldalnyi) vizsgakérdés van. A nagy előadóban (asszem 400 férőhelyes) szétültetve nagyon ritkásan...és közben néha a tanár vagy kimegy, vagy nem. Mikor melyik vizsgán, mikor milyen kedve van. Mint kiderült, ma kint beszélgetett a terem mögött...Bár engem nem zavart, készültem, és reméltem, sikerül a vizsga.

Izgatottan várjuk mindahányan a jegyünket, hogy megfeletünk-e vagy sem.

(Hírek keringenek miszerint a tanár feldobásos módszerrel javítja a vizsgafeladatokat, de azt hiszem ez logikátlan lépés lenne egy logika tanártól.)

(Frissítés: sikerült, ez is. Nagyon örültem neki! Bár csak közepes lett... de én sem éreztem, hogy biztosan jól értettem volna a jogszabályok értelmezésénél azokat a logikai megfeleltetéseket... Sajnos így is sokaknak újra kell próbálkozniuk. Nekik megy a drukk, és a rájuk gondolás!)

Vacak egy nap volt a mai. Reggel 9kor kezdtük a Logika vizsgával, majd kemény 4 órás várakozás után megírtuk az eu-s vizsgát. Most utána kell néznem, mi is a pontos neve... megvan Az európai integráció története és alapintézményei. Finom....

A vizsgára nem kellett "sok" minden, csak évszámok, csatlakozási országok, intézmények, személyek stb. Magyarul majdnem minden, de csak adat szintjén. Nem is tudom hány kérdés volt...talán 19? + 1 kifejtős.

És ahogy a drága vizsgánk zajlott: a tanár késett komoly 20 percet, a 45 perces vizsgáról, de nem is tartott tovább csak a kiírt időpontig. -20 perc, de sebaj, kezdünk hozzászokni... "Így szeretünk Corvinus" És lám, igaz is! :)

Eredmény még nincs, tanulni csak a két vizsga közti időben volt lehetősége a legtöbbünknek. Hiába, nem jut erre annyi idő, mint ahogy elterveztük. Illik ide az a mondás, h ember tervez (de most nem Isten), hanem az élet végez....